Psalms 40

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.1Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt. ^a 2De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim, ^b 3És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem. ^c 4Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! ^d 5Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! 6

Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért

7Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. ^e 8Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. ^f 9Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. ^g 10Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: ^h 11Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. ⁱ 12Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. ^j 13Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! ^k 14Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. ^l 15Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! ^m 16Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. ⁿ 17Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. ^o